A KÖNYV

Ki szereti a zsidókat? A magyar filoszemitizmus

Mózes Endre:

Ki szereti a zsidókat? A magyar filoszemitizmus

A “Ki szereti a zsidókat? – A magyar filoszemitizmus” című könyv a Noran Libro Kiadó gondozásában jelent meg Budapesten.

A rendhagyó kötet anyagát – saját úttörő téziseit, 20 neves magyar kortárs szerző eredeti műveit és nagy magyar klasszikusokat a filoszemitimus, a magyar zsidó- nemzsidó együttélés és rokonszenv világából –  az Izraelben élő Mózes Endre állította össze.  Az írások témája, műfaja és következtetései a legszélesebb skálán mozognak, a könyv részeit az összekötő tézisek és narrációk fűzik össze integrált olvasói élménnyé.

A könyv célját a BEVEZETŐ – “Miért szólunk a magyar filoszemitizmusról? – a filoszemitizmus fogalmának és gyakorlatának felélesztésében látja és abban, hogy:

az antiszemitizmussal nemcsak frontálisan lehet szembeszállni,

hanem úgy is, hogy újra felfedezzük, erősítjük, és közbeszéd tárgyává tesszük

annak ellenpólusát és alternatíváját, a filoszemitizmust,

a jó együttélést, az együttműködést és a barátságot.”
A második tézis bemutatja a filoszemitizmus enciklopédikus meghatározásait, de azt újradefiniálja a kötet céljaira, a jó együttélés, együttműködés és rokonszenv irányába.

A kötet első fele a magyar filoszemitizmus Történelmi epizódjairól és Szépirodalmi múltjáról szól, és a ’44-es, a jól ismertnél sokkal aktívabb Zsidómentésről, embermentésről.  

A II. félben a Kortárs írások az együttélés és együttműködés legkülünbözőbb aspektusairól szólnak, a jövőbe is mutató többnyire borús-derűs tanulságokkal.  A jobb együttélés – már akik között lehetséges, és remélhetőleg ez a többség – valós alternatíva. (Emellett, a könyv minduntalan óv a szerecsenmosdatástól, ha kell emlékeztet a magyar antiszemitizmusra és vészkorszakra is.)

A kötet mai kortárs szerzői neves írók, költők, tudósok, gondolkodók – Bollobás Enikő, Csányi Vilmos, dr. Czeizel Endre, Gadó János, Gyurgyák János, Hernádi Miklós, Karády Viktor, Komoróczy Géza, Konrád György, Kovács András, Mihályi Géza, Mózes Endre, Müller Péter Sziámi, Nagy Péter Tibor, Tóth Krisztina, Végel László, Vekerdy Tamás stb. A könyv két ajánlója Schweitzer József  z”l  nyug. főrabbi és Várszegi Asztrik főapát.

Külön fejezet idéz magyar klasszikusok ismertebb pozitív zsidó vonatkozású írásaiból, Adytól,  Móricz Zsigmondtól, de váratlanabb műveket is, Jókaitól, részleteket Madách Mózeséből stb.  A Zsidómentés fejezet pedig az önfeláldozó életmentésről ír, főként Budapesten, valamint a munkaszolgálatosok életéről és túlélési számairól. A könyv minden írása, még a témát jól ismerő olvasó számára is, meglepetéseket hoz.

Mózes Endre rendhagyó szerző: budapesti születésű mérnök, 40 éve Izraelben él és dolgozik és más nyelveken ír. Saját bevallása szerint az hozta vissza ehhez a nagyszabású magyar nyelvű munkához, hogy „a látogató” szemével meglátta a filoszemitizmus magyarországi feléledésében rejlő kihasználatlan jó lehetőségeket. Ha ez a törésvonalakat áthidaló, de legalábbis csendesítő együttműködés gyökeret ver a magyar köztudatban, véli, az gyógyír lehet az antiszemitizmusra is, a vak nemzeti sovinizmusra és más eltehetetlenítő feszültségekre is.

A könyvben dominál a hit a filoszemitizmus felélesztésének társadalomjavító potenciáljában. Csak az idő a megmondhatója, hogy ez csupán naivitás, vagy, legalább részben, valós lehetőség.

Comments are closed.